Főlap

Egyszerű fordítás

Az Új Szövetség rendje

11 Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való. 12 Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk. 

13 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. 14 Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által. 15 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik. 16 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. 17 A végrendelet ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. 18 Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. 19 Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. 20 Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.” 21 Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. 22 A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.   (Zsidó 9, 11-22 )


Egyformán bánjatok szegénnyel és gazdaggal!

Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne legyetek személyválogatók!Képzeljétek el, hogy bejön a gyülekezetbe egy jól öltözött, aranygyűrűs férfi, és bejön egy szegény is, piszkos ruhában. Ha a jól öltözött emberhez különleges figyelemmel fordultok, és azt mondjátok neki: „Ülj le erre a kényelmes helyre!” A szegénynek meg azt mondjátok: „Te csak állj meg ott!”, vagy: „Ülj le ide, a lábam elé!” — akkor különbséget tesztek közöttük, és helytelen indulatok alapján, rosszul ítéltek. Figyeljetek, kedves testvéreim! Isten kiválasztotta azokat, akiket a világ szegényeknek tart, hogy a hitük által gazdagok legyenek. Kiválasztotta őket, hogy övék legyen a Királyság, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. Ti pedig ilyen megalázó módon bántok a szegényekkel?! Pedig a gazdagok azok, akik mindig uralkodni akarnak rajtatok. Ők visznek benneteket a bíróság elé, és ők azok, akik gonosz dolgokat mondanak Jézus szép nevéről, amelyről titeket is elneveztek.

Ez a királyi törvény az Írásokban található: „Úgy szeresd a másik embert is, mint saját magadat!” Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek! Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten Törvénye ellen vétkeztek. 10 Hiszen, ha valaki csak egy dologban bűnös, de máskülönben az összes többi parancsot megtartja, mégis az egész Törvény ellen vét. 11 Isten azt mondta: „Ne csald meg a házastársadat!” és „Ne gyilkolj!”Márpedig ha nem csalod meg a házastársadat, de gyilkolsz, akkor is az egész Törvény ellen vétkezel. 12 Titeket a szabadság törvénye alapján fognak megítélni. Erre mindig emlékezzetek, ha mondtok, vagy tesztek valamit! 13 Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.  (Jakab 2, 1-13)

 


Hálát adok értetek

15 Mivel hallottam az Úr Jézus Krisztusba vetett hitetekről és a szeretetről, amellyel Isten szent népe iránt vagytok, 16 én is mindig hálát adok Istennek, amikor imádkozom értetek. 17 Azt kérem, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya-Isten töltsön be titeket a Szent Szellemmel, aki bölccsé tesz, kijelenti és igazán megismerteti veletek Istent. 18 Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt. 19 Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely hatékonyan működik bennünk, hívőkben. Ugyanez az erő mutatkozott meg akkor is, 20 amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette. 21 Így lett Krisztus sokkal hatalmasabb, mint az összes uralkodó, hatalmasság, erő vagy király, vagy bármilyen más hatalom — de nemcsak a jelenlegi, hanem a következő korokban is. 22 Isten tehát mindent Krisztus lába, vagyis a hatalma alá helyezett. Ugyanakkor mindenekfelett Krisztust tette „fejévé” az Eklézsiának, 23 amely viszont a „teste” Krisztusnak. Az Eklézsiát minden tekintetben Krisztus tölti be és teszi teljessé — mint ahogyan minden mást is ő tesz teljessé és befejezetté. (Efézus 1, 15-23)

 


A Sínai-hegy és a Sion-hegy 

18  Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, 19 a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, 20 mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.” 21 Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”

22 Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. 23 Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. 24 Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”[g] 27 Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen. 28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!   (Zsidó 12, 18-29)


A thesszalonikaiak élete és hite   

(A mi életünk és hitünk is!)

Mindig hálát adunk Istennek miattatok, amikor csak értetek imádkozunk. Ilyenkor mindig megköszönjük Istennek a munkátokat, amelyhez az erőt a hitetek adja. Hálát adunk Istennek munkátokért, amelyre az isteni szeretet indít benneteket. Hálát adunk, hogy kitartóan reménykedtek Urunkban, Jézus Krisztusban. Jól tudjuk, testvéreim, hogy Isten szeret és kiválasztott benneteket. Hiszen, amikor az örömhírt elvittük hozzátok, az nem csak üres beszéd volt. Bizony, az örömhír nagy erővel és a Szent Szellem által érkezett meg hozzátok, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság! Emlékeztek rá, hogy éltünk közöttetek, és hogy mindent értetek tettünk. Ti pedig követtétek a mi példánkat és az Úr példáját. Nagy örömmel befogadtátok a tanításunkat, pedig sok szenvedést kellett elviselnetek. Azt az örömet pedig a Szent Szellem keltette bennetek. Így azután egész Macedóniában és Akhájában ti lettetek a példaképei mindazoknak, kik később hívők lettek. Igen, az Úr üzenete, az örömhír valóban tőletek kiindulva terjedt el. De nem csak Macedóniában és Achájában, hanem még azon túl is. Mindenfelé híre ment, hogy ti Istenben hisztek. Ezért nekünk erről nem is kell beszélnünk, mert az emberek maguk újságolják nekünk, hogyan történt mindez. Hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok el a bálványoktól az élő és igazi Istenhez, hogy ezután csak őt szolgáljátok.   (I.Thessalonika 1,2-9)


Örökségünk

Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig már akkor is minden az övé. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élő embereket, és így bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.   (Galata 4,1-7)


A házasság példája és a Törvény 

Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg él. Például, egy férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él. De ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól. Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint a házasságtörés bűnét követi el. De ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házassági törvény alól. Ekkor már nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz. Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már Krisztushoz tartoztok, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl Istennek szolgáljunk. Az elmúlt időkben még régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket. Ennek pedig olyan következményei voltak, amelyek a halál felé vezettek bennünket. Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent, a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint (Róma 7, 1-6)


Új élet Krisztusban 

Most azonban már ne haragudjatok többé senkire, ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok! Többé ne hazudjatok egymásnak, hiszen mindez a „régi ember” szokása volt. Ti azonban már levetkőztétek azt a régi természetet, és annak szokásait. Viszont felöltöztétek az „új embert”, aki állandóan megújul. Így egyre inkább hasonlít Teremtőjéhez, Istenhez, és egyre jobban megismeri őt. Ebben az új állapotban már nem fontos, hogy valaki eredetileg zsidó, vagy nem zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, külföldi idegen, tanulatlan, rabszolga vagy szabad ember volt. Csak maga Krisztus a fontos, csak ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is. Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten kiválasztott benneteket a maga számára, és szeret titeket! Viseljétek hát el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valami panaszotok van a másikra! Ahogyan az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy bocsássatok meg egymásnak! Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert az isteni szeretet teszi az egységeteket teljessé. Isten arra hívott el benneteket, hogy Krisztustól származó békesség uralkodjon a szívetekben, és mindig hálásak legyetek Istennek, hiszen mindnyájan Krisztus „testének” tagjai vagytok! Krisztus beszéde és tanítása teljes gazdagságában éljen bennetek, és lakjon veletek együtt! Tanítsátok és tanácsoljátok egymást mindenféle bölcsességgel! Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent Szellemtől származó énekeket! Mindent, amit csak tesztek, vagy mondotok, az Úr Jézus nevében tegyetek és mondjatok! Így adjatok általa szüntelenül hálát Istennek, az Atyának!  ( Kolosse 3,8-17)


Isten iránti engedelmesség

Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel vigyétek véghez! Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket. Mindent elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyetek! Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában. Igen, így fényletek közöttük, amikor Isten életet adó üzenetét mondjátok nekik. Ezért azután büszke leszek rátok a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába dolgoztam közöttetek. Akkor látszik meg, hogy a versenypályát végig futottam, és győztem. Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek. Ti is örüljetek ennek velem együtt!  (Filippi 2,12-18)


Jézus Krisztus igazi szolgája

Ezekre tanítsd a testvéreket! Így leszel Krisztus Jézus jó szolgája, akin látszik, hogy a hit igazságain és a helyes tanításon nőtt fel. Te hűségesen követted ezt a jó tanítást. Az emberek — főleg az öregasszonyok — mindenféle ostoba és közönséges történeteket mesélnek, amelyek nem egyeznek Isten igazságaival. Ezeket kerüld el és utasítsd el! Viszont azon igyekezz, hogy az istenfélelemben és Isten helyes módon való szolgálatában gyakorold magad!  Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez. Ez így igaz, fogadd el, amit mondok! Hiszen azért dolgozunk és küzdünk teljes erőnkkel, mert az Élő Istenben reménykedünk és bízunk, aki minden embernek Megmentője. De különösképpen Megmentője azoknak, akik benne hisznek! Parancsold meg, és tanítsd ezeket a dolgokat! Igaz, hogy még fiatal vagy, de emiatt senki se becsüljön le téged! Éppen ellenkezőleg, te legyél a példa a testvéreknek! Mutasd meg nekik, hogyan éljenek. Légy példa a számukra abban, amit mondasz, ahogyan élsz, a benned élő isteni szeretettel, a hiteddel, és életed tisztaságával! Addig is, míg megérkezem hozzád, olvass fel a többieknek az Írásokból, bátorítsd, biztasd és tanítsd őket! Ne hanyagold el a benned levő szellemi ajándékot, hanem használd! Ezt az ajándékot prófétai üzenet által kaptad, amikor a gyülekezet idős vezetői rád tették a kezüket. Ezekkel a dolgokkal foglalkozz minden erőddel! Ezekben élj, teljes odaszánással! Akkor majd mindenki látni fogja, hogyan fejlődsz ezekben. Viselj gondot magadra, és figyelj arra, amit tanítasz! Légy kitartó ezekben! Ezzel magadat is megmented, és azokat is, akik rád hallgatnak.  (I.Timótheus 4,6-16)


Jézus is főpap, Melkisédekhez hasonlóan

Még világosabb, hogy milyen nagy változást jelent ez, amikor Jézus, ez a Melkisédekhez hasonló másfajta pap megjelenik. Ő ugyanis nem emberekre vonatkozó rend alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan
élet hatalma által. Mert Jézus Krisztusról ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédekhez hasonlóan.” A régi rend (Törvény) már félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult, hiszen senkit sem tudott tökéletessé tenni. De most Isten ennél sokkal jobb reménységet adott nekünk, és így közel jöhetünk hozzá. Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá. A régi Izraelben pedig eskü nélkül léptek szolgálatba a papok. Jézus úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött, és ezt mondta neki: „Az Úr megesküdött, és soha nem vonja vissza: ‘Te mindörökké pap leszel.’” Zsolt 110:4 Ez az azt is jelenti, hogy Jézus maga a biztosíték a szövetségre Isten és a népe között. Ez az új szövetség pedig jobb, mint a régi. A régi Izraelben sok főpap következett egymás után. Mivel halandó emberek voltak, nem maradhattak örökké a szolgálatban. Jézus azonban örökké él, így örökké pap marad. Ezért mindig meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, és a mi érdekünkben szól Isten előtt.

Ilyen Főpapra van szükségünk! Aki szent, tiszta, hibátlan, akit nem befolyásolnak a bűnösök, és akit Isten a Menny fölé emelt. Nem olyan, mint azok a régi főpapok, akiknek naponta kellett áldozatokat vinni  Istennek: először a saját bűneikért, azután a nép bűneiért. Jézusnak ezt nem kell már végeznie. Ő csak egyetlen áldozatot vitt Istennek, de az mindörökre érvényes: saját magát áldozta fel! Mert a Törvény embereket tesz főpappá, akikben megvannak az emberi gyengeségek. A Törvény után azonban Isten szava és esküje következik. Ez tette főpappá a Fiút, aki örökre tökéletes.  (Zsidó 7,15-28)


 Az Új Szövetség Jézus halálával lépett érvénybe

Ez az idő pedig most van, hiszen Krisztus a mi Főpapunk már eljött. Ő azoknak a jó dolgoknak a Főpapja, amik már elérkeztek hozzánk, és amik még csak ezután fognak eljönni. De nem földi sátorban végzi a papi szolgálatot, mint azok a régi papok. Jobb és tökéletesebb sátorban szolgál, amit nem emberek építettek, és nem tartozik a teremtett világhoz. Krisztus nem a kecskék, vagy borjak vérét vitte, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre bement — és ezzel örökre biztosította számunkra a megmenekülést.  A régi időkben a kecskék és a borjak vérét és a tehén hamuját rászórták az emberekre. Így tették őket „tisztává”, de csak külsőleg. Krisztus vére azonban sokkal-sokkal többre képes! Megtisztítja a lelkiismeretünket a halott dolgoktól, hogy azután az élő Istent szolgálhassuk. Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szellem által. Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Mert azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amiket a Régi Szövetség idején követtek el. És azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amit Isten ígért nekik. Mielőtt valaki meghal, végrendeletet készít, amely csak akkor érvényes, ha ez az ember már meghalt. Ha még él, akkor nem ér semmit a végrendelet. Ezért meg kell bizonyosodni arról, hogy az illető valóban meghalt-e. Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem volt érvényes a Régi Szövetség sem a vér, vagyis halál nélkül. Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a borjak és kecskék vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráfröcskölte a vért a Törvény könyvére és az egész népre. Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amit Isten parancsolt nektek.” Ugyanígy vérrel fröcskölte be a Szent Sátrat, és azokat az dolgokat, amiket a papok használtak. A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér használata nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására sem.   (Zsidó 9,11-22)


Isten gyermekei vagyunk

Gondoljátok csak meg, az Atya-Isten annyira szeret minket, hogy Isten gyermekeinek neveznek bennünket! De nemcsak így hívnak, valóban azok is vagyunk! A hitetlen emberek nem értik meg, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, mert nem ismerték meg Istent. Kedveseim, igaz, hogy most Isten gyermekei vagyunk, de még nem tudjuk, mi lesz majd belőlünk később. Csak azt tudjuk, hogy amikor Krisztus visszajön, akkor már olyanok  leszünk, mint ő. Hiszen meg fogjuk látni őt, amint van! Mindenki, aki reménykedik abban, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta. Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik. Mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség. Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán. Kedves gyermekeim, nehogy valaki becsapjon benneteket! Aki Istennek tetsző életet él, az az ember maga is igazságos és jó, amint Krisztus is igazságos és jó. De aki bűnben él, a sátánhoz tartozik. A Sátán ugyanis kezdettől fogva állandóan vétkezik. Isten Fia azonban éppen azért jött a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a sátán épít. Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad. Isten gyermeke viszont nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől születettAz, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke. ( I. János 3,1-10)


Én vagyok az út, az igazság és az élet

„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az Atyám házában sok hely van, nem mondanám, ha nem így lenne. Megyek, hogy helyet készítsek nektek. Amikor elkészítem, visszajövök értetek. Magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ti ismeritek az utat oda, ahová megyek.” Ekkor megszólalt Tamás: „Uram, nem tudjuk, hová mész, hogyan tudnánk akkor az utat?” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül. Ha engem ismernétek, az Atyát is ismernétek. De mostantól ismeritek őt, és látjátok őt.”

Ekkor így szólt Fülöp: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus erre így válaszolt: „Olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. Miért mondod akkor: ‘Mutasd meg nekünk az Atyát?’ Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem van, ő végzi a munkáját. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, akkor higgyetek magukért a csodákért! Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, megteszi mindazokat, amit én teszek, sőt, még nagyobb dolgokat is. Mert én az Atyához megyek, és megteszem mindazt, amit a nevemben követeltek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. Bármit követeltek az én nevemben, megteszem.”   (János ev. 14,1-14) 


Jézus figyelmezteti tanítványait az üldöztetésre

„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, ne felejtsétek el, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket. Ha ehhez a világhoz tartoznátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit. Ez a világ azonban gyűlöl titeket, mivel nem hozzá tartoztok, hiszen én kiválasztottalak titeket a világból. Emlékezzetek, mit mondtam: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat követik, a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. Ha nem jöttem volna el, hogy szóljak nekik, most nem lennének felelősek a bűnükért. Így azonban nincs mentség a bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az Atyámat is. Ha nem tettem volna előttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének felelősek a bűnükért. Ők viszont látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is és Atyámat is. Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: ‘Ok nélkül gyűlölnek engem.’ Amikor eljön a Segítő, az Igazság Szelleme, akit az Atyától küldök hozzátok, rólam fog beszélni. És ti is rólam beszéltek majd az embereknek, mert kezdettől velem voltatok. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne veszítsétek el a hiteteket. Az emberek ki fognak zárni titeket a gyülekezetből. Eljön az idő, amikor az, aki megöl valakit közületek, azt hiszi, hogy Istennek szolgál vele. Azért teszik ezt veletek, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. Azért mondom el nektek ezeket, hogy amikor majd eljön az idő, és ezek megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy figyelmeztettelek titeket.”  (János 15,18-16,4)


Jézus vére megtisztít minden bűntől

Az üzenet, amelyet Jézus Krisztustól hallottunk, és amelyet most nektek kihirdetünk, így szól: Isten világosság, és benne nincs semmi sötétség. Ezért, ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk Istennel, közben pedig továbbra is a sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem követjük az igazságot. De ha valóban abban a világosságban élünk, amelyben maga Isten is él, akkor mi, akik hiszünk, közösségben vagyunk egymással. Akkor Jézusnak, Isten Fiának vére (halála) megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.  Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor magunkat csapjuk be, és nincs bennünk az igazság. De ha elismerjük bűneinket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket, és teljesen megtisztít minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem követtünk el semmi bűnt, akkor valójában azt állítjuk, hogy Isten hazudik. Akkor Isten üzenetének nincs helye a szívünkben.  (I.János 1, 5-10)


Krisztus „Teste”

Az emberi test egységes egész, de sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen test. Így van ez Krisztussal is. Mert vannak közöttünk zsidók és nem zsidók, rabszolgák és szabad emberek is. De ugyanaz a Szent Szellem merített be bennünket, hogy ezáltal egyetlen „testté” egyesítsen. Ugyanazt a Szent Szellemet kaptuk, hogy igyunk belőle. Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. Ha például a láb azt mondaná: „Mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a test része a láb is, igaz? Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor tényleg nem tartozna a testhez? Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a maga helyére a testben, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. Ha csak egyetlen testrész lenne, hol lenne akkor a test? Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen egységes egész.

Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!”, de a fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!”. Sőt, ellenkezőleg, éppen azokra a részekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket gyengének és
kevésbé fontosnak tartunk. Testünknek azokat a részeit gondozzuk nagyobb odafigyeléssel, amiket kevésbé értékeseknek tartunk. Különleges figyelemmel törődünk azokkal a tagjainkkal, amiket mások nem látnak. Hiszen azoknak a testrészeknek, amik szem előtt vannak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen ellenségeskedés, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megbecsülésben részesül, a többi tag is vele együtt örül.
Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” tagjai vagytok: mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. Ennek megfelelően Isten elhelyezett és
beépített a gyülekezetbe először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat, azután olyanokat, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, azután, akik a gyógyítás ajándékait kapták, meg azokat, akik a
többieket segítik, meg olyanokat, akik a vezetés ajándékával szolgálnak, és olyanokat, akik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapták ajándékul. De mindannyian apostolok-e? Mindannyian próféták? Vagy mind tanítók? Van
mindegyiknek csodatévő ereje? Mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai? Beszélnek-e mindannyian nyelveken? Mind meg tudják magyarázni a nyelveken szólást? 31Törekedjetek tehát a Szent Szellem értékesebb ajándékaira!  (I.Korinthus 12,1-30)


A Test egysége

Ezért én, aki fogságban vagyok az Úrért, arra kérlek benneteket, hogy éljetek méltóan az Istentől kapott meghívásotokhoz! Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást! A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg! Csak egy Test van és egy Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket. Csak egy Úr van, egy hit és egy keresztség. Csak egy Isten van — mindenek Atyja— aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, és mindenhol jelen van. Közülünk mindenki kapott valamilyen kegyelmet, annak megfelelően, amilyen ajándékot adott neki a Krisztus. Ezért mondja az Írás „Amikor felment a magasságba, foglyokat vitt magával, és ajándékokat adott az embereknek.” Zsolt 68:19

Amikor azt mondja, hogy „felment”, az azt jelenti, hogy előzőleg Krisztus lejött a Földre. Jézus Krisztus az, aki alászállt, majd felemelkedett az egek fölé, hogy azután betöltse a világmindenséget. Igen, ő az, aki apostolokat,
prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra — hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a
Krisztus „Testét”. Meddig fog tartani ez az építés? Addig, amíg mindannyian ugyanúgy fogunk hinni, amíg ugyanúgy megismerjük az Isten Fiát, amíg mindannyian egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben
Krisztusra fogunk hasonlítani. Akkor majd nem leszünk többé olyanok, mint a kisgyermekek. A különböző tanítások nem fognak ide-oda dobálni és elsodorni bennünket, mint a szél és a hullámok a csónakot. Akkor majd nem fog többé befolyásolni bennünket az emberek tévútra vezető ravaszsága. Nem! Mi az igazságot mondjuk, de isteni szeretettel. Növekedjünk fel, hogy egyre jobban és minden tekintetben hasonlítsunk Krisztusra! Mert Krisztus a „fej”, és mi vagyunk az ő „Teste”. A „Test” pedig egészen Krisztustól függ. Ő kapcsolja, és tartja össze annak részeit. Ahogyan minden egyes „testrész” a saját feladatát végzi, úgy növekszik, épül és erősödik az isteni szeretet által az egész „Test”.  (Efézus 4,1-16)


Kincs a cserépedényben

Isten, aki kegyelmet adott nekünk, ilyen szolgálatot bízott ránk. Ezért nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel! Elutasítjuk azokat a szégyellnivaló dolgokat, amiket az emberek titkolnak. Nem ravaszkodunk, és nem hamisítjuk meg Isten üzenetét. Ellenkezőleg, az igazságot mondjuk és tesszük, mindenki előtt nyilvánvaló módon. Így mutatjuk meg az embereknek, hogy kik vagyunk mi valójában Isten szemében. Az az örömhír, amit hirdetünk, mégis el van takarva, és érthetetlen egyes emberek számára. De csak azoknak, akik a teljes pusztulás felé mennek. Ezek a hitetlen emberek nem képesek megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, azaz a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azért tette ezt, hogy azok ne láthassák az örömhír fényét. Az örömhír pedig Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten. Mert mi nem magunkról, hanem Jézus Krisztusról beszélünk, és azt bizonyítjuk, hogy ő az Úr. Magunkat pedig úgy tekintjük, mint a ti szolgáitokat, Jézus kedvéért. Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében.  Az, hogy Jézust ismerjük, igen nagy kincs! Mégis „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután teljesen nyilvánvaló, hogy ez a rendkívül nagy erő Istentől származik, nem pedig tőlünk. Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre tipornak, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az élete is láthatóvá legyen bennünk. Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete látható legyen halandó testünkben. Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek. Az Írás azt mondja: „Hittem, azért szóltam.” Bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van. Mi is azért szólunk, mert hiszünk. Mert tudjuk, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézust a halálból, ugyanúgy bennünket is fel fog támasztani, és veletek együtt maga elé állít. Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.  (II. Korinthus 4,1-15)


Krisztus megismerése mindennél többet ér!

Most pedig örüljetek az Úrban, testvéreim! Számomra nem fárasztó, ha újra ezt írom, titeket viszont megerősít. Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetélnek! Az igazi körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Istent az ő Szelleme által imádjuk. Mi Krisztus Jézusban dicsekszünk. Nem bízunk magunkban, sem abban, amit magunktól meg tudunk tenni. Én ugyan bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én még sokkal inkább bízhatnék. Én ugyanis Izrael népéhez tartozom, mert Benjámin törzséből származom. Születésem után a nyolcadik napon körülmetéltek. Héber (zsidó) vagyok, és minden ősöm is az volt. Úgy követtem a Törvényt, mint farizeus. Lelkes és elszánt voltam, ami abból is látszik, ahogyan Jézus követőit üldöztem. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan a Törvényt követtem. Régen ezek a dolgok nagyon fontosak voltak a számomra. De most úgy látom, hogy Krisztussal összehasonlítva semmit nem érnek. De nemcsak ezeket, hanem az összes többi dolgot is teljesen értéktelennek tartom ahhoz képest, hogy egyre jobban megismerhetem Krisztus Jézust, az én Uramat. Mert őt megismerni mindennél sokkal jobb és értékesebb. Krisztus kedvéért mindezekről lemondtam, pedig valamikor értékesek voltak nekem. Most már tudom, hogy mindez csak értéktelen szemét! Azért mondtam le ezekről, hogy Krisztust megnyerjem, és benne élhessek. Mivel hiszek Krisztusban, Isten elfogad engem. Ez azonban nem amiatt van, mert igyekeztem a Törvényt betartani. Isten ugyanis a hitem miatt fogad el. Az a célom, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Közösséget akarok vállalni  az Élet Könyve Isten könyve a Mennyben, amelyben fel van írva mindazoknak a neve, akik Istenhez tartoznak.  Krisztussal a szenvedéseiben is. Egyre jobban hasonlítani szeretnék hozzá, még a halálomban is. Mindezt pedig abban a reményben, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban. (Filippi 3,1-11)


Kövesd Jézus példáját!

A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az Úr nevel téged és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az Úr megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.” Péld 3:11–12 Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha soha nem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazi fiúk, hanem csak törvénytelen gyerekek. Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Mennyivel inkább kell engedelmeskednünk a szellemi Édesapánknak, hogy élhessünk?! Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, ahogy neki tetszett. Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek lehessünk, olyanok, mint ő. A fegyelmezés, meg a fenyítés ugyan nem tűnik kellemesnek, amikor kapjuk. Sőt, inkább keserves, és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.  (Zsidó 12,1-11)


Örömhír Krisztusról

Emlékeztetlek benneteket testvéreim arra az örömhírre, amelyet tőlem hallottatok, és amelyet ti is elfogadtatok. Ez a hitetek alapja, és ezen keresztül fogtok megmenekülni. De csak, ha hűségesek maradtok ahhoz az üzenethez, amit én mondtam nektek. Ha nem, akkor hiába lettetek hívőkké. Elsősorban azt az üzenetet adtam át nektek, amit én is kaptam. Elmondtam nektek a legfontosabbat: hogy Krisztus a mi bűneink miatt halt meg, pontosan úgy, ahogy meg van írva. Ezután eltemették, de a harmadik napon feltámadt, pontosan az Írások szerint. Feltámadása után láthatóan megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét apostolnak, azután egy alkalommal több, mint ötszáz testvér szeme láttára, amikor ők együtt voltak. Közülük a legtöbben még most is élnek, bár néhányan már meghaltak. Megjelent Jakabnak is, majd ismét az apostoloknak. Végül nekem is láthatóan megjelent Jézus — nekem, aki olyan vagyok, mint aki túl későn született. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között. Sőt, nem is vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten gyülekezetét. Isten kegyelme által mégis azzá lettem, aki vagyok. Elmondhatom, hogy irántam való kegyelmét nem pocsékoltam el, sőt, sokkal többet dolgoztam, mint a többi apostolok. Valójában nem is én tettem mindezt, hanem Istennek velem lévő kegyelme. De nem is az a fontos, hogy tőlem, vagy más apostoloktól hallottátok az örömhírt — hiszen mindannyian ugyanazt az örömhírt mondjuk — és ez az, amit ti hittel befogadtatok. (I.Korint.15,1-11)


Fel fogunk támadni!

Krisztust úgy mutattuk be nektek, mint aki feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak soha nem fognak feltámadni?! Hiszen ha a halottak valóban nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt volna fel. De ha Krisztus tényleg nem támadt volna fel, akkor nincs semmi értelme annak az üzenetnek sem, amit nektek mondtunk. Sőt, akkor a ti hiteteknek se lenne semmi értelme! Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy feltámasztotta Krisztust. Pedig, ha úgy van, ahogy egyesek mondják, hogy a halottak soha nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk. Mert ha a halottak tényleg soha nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. Ha Krisztusban való reménységünk csak erre a földi életre lenne érvényes, akkor minden embernél szánalmasabbak vagyunk. De az igazság az, hogy Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik hitben haltak meg. A halál amiatt éri el az embereket, amit egy ember (Ádám) tett. De a halálból való feltámadás is egy ember (Jézus Krisztus) miatt történik. Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal, amiatt, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, amiatt, amit Krisztus tett. Mindenki a maga idejében támad fel. Legelsőként Krisztus, azután az ő visszajövetelekor következnek azok, akik hozzá tartoznak. Végül a befejezés, amikor Krisztus minden más uralkodót megfoszt a hatalmától: mindenkit, akinek hatalma és ereje van, és véget vet az uralmuknak. Azután átadja az uralkodást az Atya-Istennek. Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, míg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá nem kényszeríti. A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. Mert az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”. Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével. Hiszen az Atya-Isten maga viszi ezt véghez! Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú (Jézus Krisztus) is aláveti magát az Atya- Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig maga a Fiú is az Atya uralma alá kerül — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.  (I.Korinthus 15,12-28)


Jézus, a szőlő növény

„Én vagyok az igazi szőlő növény, és az én Atyám a szőlősgazda. Levágja mindegyik szőlővesszőmet, amelyik nem terem gyümölcsöt. Azt pedig, amelyik gyümölcsöt terem, megmetszi és megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanításaim által, amit mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én is bennetek maradok. A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagában, hanem csak a szőlő növényen. Ugyanígy ti sem teremhettek gyümölcsöt, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlő növény, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenniHa valaki nem marad bennem, azt kidobják, mint a lemetszett szőlővesszőt, és megszárad. Ezután összeszedik, a tűzre dobják, és elégetik. Ha viszont bennem maradtok, és az én tanításaim bennetek maradnak, bármit kértek, megkapjátok. Az én Atyám úgy kap dicsőséget, ha ti sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek. Ahogyan az Atya szeretett engem, ugyanúgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok, amit parancsoltam, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én is megtartottam az Atyám parancsait, és megmaradok a szeretetében. Ezeket pedig azért mondtam el nektek, hogy örömöm betöltsön titeket, és teljes legyen az örömötök. Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. A legnagyobb szeretet abban mutatkozik meg, ha valaki életét adja a barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Többé nem hívlak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit csinál az ura. Barátaimnak hívlak titeket, mert amit az Atyától hallottam, mindent elmondtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Én bíztalak meg titeket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, ami megmarad. Az Atya pedig megadja nektek mindazt, amit a nevemben kértek tőle. Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást!  (János 15,1-17)


Jézus imádkozik tanítványaiért (Jézus Főpapi imája)

Miután ezt mondta, Jézus felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő, hogy megmutasd Fiad dicsőségét, hogy Fiad is megmutassa a te dicsőségedet. Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy örök életet adjon azoknak, akiket neki adtál! Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyetlen, igaz Istent és Jézus Krisztust, akit elküldtél. Én megdicsőítettelek téged ezen a földön. Befejeztem a munkát, amivel megbíztál. Ezért most dicsőíts meg engem, Atyám, a te jelenlétedben, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ létrejött volna. Azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál, megmutattam, hogy milyen vagy. Ők a tieid voltak, de nekem adtad őket, és engedelmeskedtek a tanításodnak. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. Amiket tőled hallottam, megtanítottam nekik. Ők pedig elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Mert ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én dicsőséget kaptam általuk. Én már nem maradok többé ezen a világon, hanem hozzád megyek, de ők itt maradnak. Szent Atyám, tartsd meg őket hatalmad által, amelyet nekem adtál, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk! Amíg velük voltam, megtartottam őket azzal az erővel, amit nekem adtál, és megőriztem őket. Nem is veszett el egy sem, csak az, aki erre lett kiválasztva, hogy az Írás beteljesedjék. Most hozzád megyek, de ezeket még elmondom, amíg ezen a világon vagyok, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Amiket tőled hallottam, megtanítottam nekik. De a világ gyűlölte őket, mert ők nem ebből a világból

valók, ahogyan én sem vagyok e világból való. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket ebből a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól! Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem. Készítsd fel őket a
szolgálatodra igazságod által! A te tanításod az igazság. Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. Elkészítem magam a szolgálatodra. Értük teszem ezt, hogy ők is valóban készek legyenek szolgálni téged. Nem csak értük kérlek most, hanem azokért is, akik az ő tanításukra hisznek majd bennem. Kérlek, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én benned. Ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Nekik adtam azt a dicsőséget, amit tőled kaptam, hogy ők is egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk: én bennük, és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek. És ezáltal megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szeretted, ahogyan engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, velem legyenek ott, ahol én vagyok. Lássák dicsőségemet, amit tőled kaptam, mert te már a világ teremtése előtt szerettél engem. Igazságos Atyám, a világ nem ismer téged, de én ismerlek, és ezek a tanítványok tudják, hogy te küldtél engem. Megmutattam nekik, hogy milyen vagy, és meg is fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük éljek.”  (János 17,1-26)


Isten szeretete Krisztus Jézusban

Mi következik mindebből? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk? Hiszen még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Hogyne adna akkor minden egyebet is a Fiával együtt nekünk?! Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! Akkor ki ítélhetné el őket? Talán a Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és képvisel bennünket az Atya-Isten előtt! Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár, ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! De hiszen az Írás is ezt mondja:

„Érted gyilkolnak bennünket állandóan,  és olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.” Zsolt 44:23

Ennek ellenére, minden ilyen nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek, ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, sem semmi, ami a magasságban, vagy a mélységben van, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.  (Róma 8,31-39)


Jézus Krisztus vére

Tudjátok, hogy régen számotokra sem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életet őseitektől örököltétek. Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből, de ez neki is sokba került. Nem pénzzel, arannyal, vagy ezüsttel fizetett értetek, ami elveszti az értékét, hanem Krisztus vérével (halálával), ami mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére. Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek. Sőt, a halálból is feltámasztotta Krisztust, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek Istenben ti is, ezért nemcsak bíztok, hanem reménykedtek is őbenne.

Újra születtetek

Mivel engedelmeskedtetek az igazságnak, ezzel megtisztítottátok lelketeket. Most tehát éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, buzgón és tiszta szívvel szeressétek egymást! Újból
születtetek, ezért most már új életetek van. De ez nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely eleven és örökké érvényes. Ahogyan az Írás is mondja:

 

„Minden ember olyan, mint a fű, és minden emberi dicsőség, mint a mező virága. A fű kiszárad, lehull a virág,
de az Úr beszéde örökké érvényes marad.”  Ézs 40:6–8

Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömhírt megismertétek.   (I.Péter 1,18-25)


 A sarokkő és az élő kövek

Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok senkiről rosszat! Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők. Tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, amely segít, hogy felnőjetek, és elérjétek a teljes megmenekülést. Igen, nagyon kívánnotok kell ezt, mivel megízleltétek az Úr jóságát. Az Úr Jézus az „Élő Kő”, akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert Isten őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok. Ti viszitek Istennek a szellemi áldozatokat. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által viszitek elé. A Szentírás is azt mondja: „Nézzétek, én választottam ki egy értékes sarokkövet, és leteszem Sionban. Aki benne bízik, nem fog csalódni soha.” Ézs 28:16 Ez a kő (Jézus) értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik: „Az a kő lett az épület sarokköve, amit az építők félredobtak.” Zsolt 118:22 Igen, a hitetleneknek (Jézus) „az a kő, amelyben az emberek megbotlanak, és a szikla, amely miatt elesnek.” Ézs 8:14 Az emberek azért botlanak meg benne, mert nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének. Az ilyen embereket Isten erre ítélte. Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Titeket azért választott ki, hogy mindenkinek hirdessétek Isten csodálatos tetteit. Mert Ő hívott ki bennünket a sötétségből abba a csodálatos világosságba, ahol ő maga lakik. Régen ti nem tartoztatok Isten népéhez. Most azonban Isten népévé váltatok. Régen nem ismertétek, most azonban már ti is megtapasztaltátok Isten kegyelmét.  (I.Péter 2,1-10)


Krisztusban éljetek!

Éppen ezért, mivel befogadtátok Jézust, mint Krisztust és Urat, egész életmódotokat igazítsátok hozzá! Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba, és ő legyen az a szilárd alap, amelyre életetek felépül. Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanították nektek. Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket okoskodással, csalóka és értelmetlen elméletekkel, amelyeket emberek találnak ki. Ezek a dolgok csupán a hitetlenek haszontalan gondolatai, és nem Krisztustól származnak. Mert Jézus Krisztusban él az Isten egész teljessége testi alakban. Ti is Krisztusban teljesedtetek be, aki az összes uralkodó és fejedelem felett uralkodik.  A benne való hit által benneteket is „körülmetéltek”, de ezt nem emberek tették veletek, hanem maga Krisztus. Ezzel a „körülmetéléssel” levetettétek a régi emberi természetet. Ez akkor történt, amikor bemerítkeztetek (Krisztusba), és ezzel Krisztussal együtt eltemettek benneteket. Ugyanakkor azonban Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket Isten, mert hittetek hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül. Ti ugyanis szellemileg halottak voltatok a bűneitek miatt, és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt nektek is új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket. Az adósságlistát, amely felsorolta azokat a dolgokat, amiket Isten törvényei ellen tettünk, Isten odaszegezte a Keresztre. Így ez az adósság-lista többé már nem érvényes, mert Isten végérvényesen áthúzta. Isten a szellemi fejedelmeket és uralkodókat Krisztus Keresztje által megfosztotta hatalmuktól. Megmutatta az egész világnak, hogy most már erőtlenek, amikor felvonultatta őket diadalmenetében, mint győztes hadvezér a foglyait.


Mindig örüljetek!

Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi jutalmam! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne! Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban! Téged pedig, hűséges munkatársam, arra kérlek, hogy segíts ennek a két asszonynak. Hiszen ők is együtt küzdöttek velem az örömhír terjesztésében, akárcsak Kelemen és a többi munkatársaim, akiknek nevét beírták az Élet KönyvébeMindig örüljetek az Úrban! Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr! Ne aggódjatok semmi miatt! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek! Isten békessége megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ez a békesség olyan hatalmas, hogy minden képzeletet felülmúl. Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amik igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek. Amit megtanultatok, elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem, azt továbbra is tegyétek meg, és veletek lesz a békesség Istene.   (Filippi 4,1-9)


Isten kiválasztott benneteket

Értetek azonban, testvéreim, mindig hálát adunk Istennek, mert titeket szeret az Úr. Hálát adunk, mert benneteket Isten már kezdettől fogva arra választott ki, hogy megmeneküljetek. Igen, ezt a Szent Szellem által éritek el, aki szentté tesz benneteket, és az igazságban való hit által. Mert Isten erre hívott el titeket az örömhír által, amit tőlünk hallottatok. Arra hívott, hogy ti is részesüljetek Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében. S mivel ez így van, kérlek, hogy minden tekintetben álljátok meg a helyeteket! Kitartóan ragaszkodjatok a tanításhoz, amit tőlünk élőszóban, vagy levélben kaptatok!  Azért imádkozunk, hogy Urunk, Jézus Krisztus és mennyei Édesapánk, az Isten bátorítsa szíveteket, és erősítsen meg benneteket minden jóra, amit csak mondotok, vagy tesztek. Hiszen Isten megmutatta, hogy szeret bennünket, és irántunk való jóindulatából örökké tartó vigasztalást, bátorítást és biztos reményt adott nekünk. (II.Thessalonika 2,13-17)


Isten ígéretei és esküje

Ábrahámnak is megígért Isten valamit. De mivel Istennél senki sincs nagyobb, ezért saját magára esküdött, hogy amit ígért, azt meg is fogja tenni. Azt mondta Ábrahámnak: „Bőségesen megáldalak, és rengeteg sok utódot adok neked.” Ábrahámnak sokáig és türelmesen várnia kellett, de végül mégis megkapta, amit Isten ígért. Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. Hasonlóképpen, amikor Isten egész világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan be fogja teljesíteni, ő is megesküdött. Azoknak akarta ezt megmutatni, akik meg is fogják kapni, amit Isten ígért. Tehát, Isten egyrészt megígért valamit, másrészt ezt az esküjével erősítette meg. Ez a két dolog soha nem változik meg! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős bíztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amit ő adott nekünk.  Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak számára az erős és biztonságos horgony. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében kapaszkodik meg, ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra. Hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédekhez hasonlóan.  ( Zsidó. 6,13-20)


A testvérek megsegítése

Azt szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mint önként adott nagylelkű ajándék. Nem akarom, hogy kényszerből és kelletlenül adjatok akár egy fillért is. Vegyétek figyelembe, hogy aki kevés magot vet a földbe, az kevés termést is fog aratni. Aki pedig bőven veti a magokat, annak az aratása is bőséges lesz. Mindenki annyit adjon bele a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. Mert ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak. Amint meg van írva*: „Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei soha nem merülnek feledésbe.” Zsolt 112:9  Isten vetőmagot ad annak, aki a vetést végzi, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amit a földbe vetettetek. Így lesz bőséges, amit arattok. Ez is tőle származik: így viszonozza nektek, amit másoknak adtatok. Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek. Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek. Az adakozásnak ez a szolgálata bizonyítja, hogy a hitetek valódi. A testvérek pedig dicsőítik Istent, mert példát mutattok nekik. Látják, hogy ti hűségesek vagytok a Krisztus örömhíréhez, és bőkezűen adakoztok nemcsak nekik, hanem másoknak is. Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd látni titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok.   (II.Korinth.9, 5-14)


Imádkozzatok másokért!

Mindenekelőtt arra kérlek benneteket, imádkozzatok minden emberért! Könyörögjetek Istenhez, kérjétek, hogy adja meg, amire szükségük van, és adjatok hálát érte, amikor megadja! Imádkozzatok a császárokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó dolog, és tetszik Istennek, a mi Megmentőnknek. Ő ugyanis azt akarja, hogy mindenki megmeneküljön, és megismerje az igazságot. Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus.  Igen, Jézus odaadta magát, hogy kifizesse a váltságdíjat minden emberért. A legalkalmasabb időben jött, és bebizonyította mindenkinek, hogy Isten valóban azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön. Ugyanebből a célból küldött engem is Isten, hogy ezt az örömhírt kihirdessem az embereknek. Ezért választott ki, hogy apostola legyek, hogy tanítsam a nem zsidó népeket a hitre és az igazságra. Ez a színtiszta igazság, nem hazudok! Tehát azt akarom, hogy imádkozzanak a férfiak mindenhol! De amikor imádkoznak, és felemelik a kezüket, szentek legyenek, ne legyen a szívükben harag, vagy kételkedés.  (I.Timótheus 2,1-8)


Isten mindent megadott nekünk

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, üdvözletemet küldöm nektek, akik ugyanolyan értékes hitet kaptatok, mint mi. Ezt a hitet azért kaptuk, mert Istenünk és Megmentőnk, Jézus Krisztus igazságos. Mind több és több kegyelem és békesség töltsön be titeket azáltal, hogy Istent és Jézust, a mi Urunkat személyesen és egyre mélyebben megismeritek. Isten mindent megadott nekünk Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami az élethez és Isten szolgálatához szükséges. Úgy kapjuk meg ezeket, hogy egyre jobban és jobban megismerjük Őt, aki a saját dicsőségével és csodálatos tetteivel hívott el bennünket. Ezek által igen nagy és értékes áldásokkal ajándékozott meg bennünket, ahogyan megígérte. Ezeket az áldásokat pedig azért adta, hogy saját isteni természetének részesei lehessünk, és a világban lévő romlottságtól elmenekülhessünk. A romlottság gyökere az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul. Mivel ilyen nagy áldásokat kaptatok, teljes erővel törekedjetek arra, hogy a hitetek mellett fejlődjön ki bennetek a jóság, tudás, 6mértéktartás, türelem, istenfélő magatartás, a testvéreitek iránti kedvesség, és az isteni szeretet is. Ha mindezek a tulajdonságok megvannak, és egyre erősödnek bennetek, akkor segíteni fognak abban, hogy eredményesek és hatékonyak legyetek. Ugyanakkor elvezetnek benneteket Urunk, Jézus Krisztus teljes megismerésére is. Akiből viszont hiányoznak ezek a tulajdonságok, az olyan, mintha vak lenne, vagy rövidlátó, mert elfelejtette, hogy régi bűneit Isten megbocsátotta. Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha, és nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában. Ti ugyan jól tudjátok ezeket a dolgokat, és kitartóan ragaszkodtok az igazsághoz, amelyet elfogadtatok, mégis, segíteni akarok nektek, hogy soha ne felejtsétek el ezeket. Igen, helyesnek tartom, hogy amíg ebben a földi testben élek, emlékeztesselek benneteket. Ugyanis tudom, hogy nem sokára el kell hagynom ezt a világot, amint azt Urunk, Jézus Krisztus kijelentette nekem. Ezért minden igyekezetemmel azon leszek, hogy segítsek nektek emlékezni ezekre a dolgokra, még akkor is, amikor már elköltöztem.  (II.Péter 1,1-15)


A győztesnek járó jutalomért futok

Igaz, még nem értem el ezt a célt. Még nem vagyok olyan, mint amilyennek Isten akarja, hogy legyek. De állandóan azon igyekezem, hogy ezt a célt elérjem, és erősen megragadjam, ahogy Krisztus is erősen megragadott engem. Testvéreim, tudom, hogy most még nem értem el ezt a célt. De erre az egy dologra figyelek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. Azért küzdök, hogy elérjem ezt a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat. Isten maga hívott el bennünket arra Krisztus Jézus által, hogy ezt a díjat megkapjuk. Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is megmutatja nektek. Amit viszont már megértettünk, azt az igazságot követnünk is kell. Testvéreim, ti is mindannyian kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek! Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus Keresztjének ellenségei. Ezekről az emberekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ezt ismét. Mert ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni való dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak földi dolgokon jár az eszük. A mi igazi hazánk azonban a Menny. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni. Ő fogja megváltoztatni jelenlegi földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. Jézus ereje fogja ezt a változást véghezvinni. Ugyanezzel az erővel fog uralkodni minden és mindenki fölött.


Péter beszéde a Salamon csarnokában

A meggyógyult ember együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templomnak abba a részébe, amit Salamon oszlop-csarnokának neveznek. A csodálkozó emberek mind odafutottak hozzájuk. Amikor Péter ezt látta, így szólt: „Izraeli férfiak! Miért csodálkoztok azon, ami ezzel az emberrel történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásos jóságunkkal, hogy járni tudjon? Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy szabadon engedi, de ti nem akartátok őt. Elutasítottátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. Inkább azt kértétek Pilátustól, hogy a gyilkost engedje szabadon. Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk — a saját szemünkkel láttuk őt. Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre ennek a nyomorékon született embernek az egészségét teljesen, mégpedig a szemetek láttára. Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem értettétek meg, hogy mit tettetek. Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által már előre megmondott: hogy az ő Krisztusának ezt kell elszenvednie. Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és életeteket, és forduljatok vissza Istenhez. Akkor ő eltöröli bűneiteket, szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek, és elküldi hozzátok Krisztust, akit előre kiválasztott a számotokra: Jézust. Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről Isten már régóta szólt szent prófétáin keresztül. Ahogyan Mózes is megmondta: ‘Az Úr, a ti Istenetek egy hozzám hasonló prófétát fog adni nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának! Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azokat meg fogják ölni, és ki fognak pusztulni a nép közül.’ Sámueltől kezdve az összes próféták előre megmondták mindazt, ami ezekben a napokban történt. Éppen ti vagytok ezeknek a prófétáknak az utódai. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: ‘A te egyik utódod által fogom megáldani a Föld összes népét.’Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket. Mégpedig úgy, hogy többé ne tegyetek gonosz dolgokat.”  (Ap. csel. 3,11-26


Történet három szolgáról

„A mennyek királysága olyan, mint az az ember, aki mielőtt elutazott volna külföldre, összehívta a szolgáit. Minden vagyonát rájuk bízta. Egyiküknek öt zacskó ezüstpénzt adott, a másiknak két zacskót, a harmadiknak pedig egyet. Mindenkinek képességei szerint adott. Ezután elutazott. Aki az öt zacskó ezüstpénzt kapta, vállalkozásba fektette a pénzt, és újabb öt zacskó ezüstpénzt nyert vele. Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és nyert másik két zacskó ezüstpénzt. Aki viszont egyet kapott, elment, és ásott egy gödröt. Oda rejtette el ura pénzét. Hosszú idő elteltével hazatért a szolgák ura. Kérte őket, hogy mondják el, mit tettek a pénzzel. Aki öt zacskó ezüstpénzt kapott, öttel többet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt zacskó ezüstpénzt bíztál rám. Arra használtam fel őket, hogy újabb ötöt szerezzek.« Az ura így szólt hozzá: »Jól van! Jó és megbízható szolga vagy! Hűséges voltál ezen a kevésen, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!« Ekkor az a szolga ment oda a gazdájához, aki két zacskó ezüstöt kapott. Ezt mondta: »Uram, két zacskó ezüstpénzt bíztál rám. Arra használtam föl a pénzedet, hogy újabb két zacskó ezüstpénzt szerezzek vele.« »Jól van! Jó és megbízható szolga vagy! Hűséges voltál ezzel a kevésen, ezért ezentúl sokat bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!« Azután jött az, aki egy zacskó ezüstpénzt kapott. Ő így szólt: »Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Még ott is aratni akarsz, ahol nem vetettél. Onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál magot. Féltem tőled, ezért elmentem, és elrejtettem a földbe az ezüstpénzt, amit adtál nekem. Most tessék, itt a pénzed.«  Ekkor az úr azt mondta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam magot. Akkor miért nem tetted bankba a pénzemet, hogy amikor visszajövök, kamattal kapjam vissza?! Vegyétek hát el tőle azt az egy zacskó ezüstpénzt! Adjátok oda annak, akinek tíz zacskó ezüstpénze van!« Mindenki, aki felhasználja azt, amije van, még többet fog kapni. Attól pedig, aki nem használja föl azt, amije van, mindent elvesznek majd. Azt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!” (Máté 25,14-30)


Jézus példája

Az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek, amely a Krisztus Jézust jellemezte. Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához, hanem mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten történt halála pillanatáig engedelmes maradt, ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte.  Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére mindenki hajoljon meg. Igen, Jézus előtt minden személy hódolattal meg fog hajolni a Mennyben, a Földön és a föld alatt is. Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek. (Filippi 2,5-11)

Isten iránti engedelmesség

Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel vigyétek véghez! Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket. Mindent elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyetek! Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában. Igen, így fényletek közöttük, amikor Isten életet adó üzenetét mondjátok nekik. Ezért azután büszke leszek rátok a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába dolgoztam közöttetek. Akkor látszik meg, hogy a versenypályát végig futottam, és győztem. Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek. Ti is örüljetek ennek velem együtt!   (Filippi 2,12-17)


 Az Új Szövetség nagyobb dicsőséget hoz

A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. Mégis olyan dicsőséges volt a Törvény szolgálata, hogy Izrael népe rá se tudott tekinteni Mózesre, annyira ragyogott az arca Isten dicsőségétől! Pedig ez a dicsőség hamarosan elmúlt! Akkor mennyivel dicsőségesebb a Szent Szellem szolgálata?! Dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre bűneiket, és elítélni őket. De sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket! Annak a régi szolgálatnak is volt bizonyos dicsősége. Ez azonban elhalványul, ha össze hasonlítjuk az új szolgálattal, amely sokkal dicsőségesebb. Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!  Mivel mi ebben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül beszélünk. Nem olyanok vagyunk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izrael népe ne láthassa. Nem akarta, hogy lássák, amikor az arcán ragyogó dicsőség elhalványul, és végleg eltűnik. Izrael népének gondolkodásmódja valóban elsötétült, ezért nem értenek meg sok mindent. Ráborult az a bizonyos „takaró” a szívükre, és ott is maradt mind a mai napig. Ezért nem értik meg a zsidók az Írást, amikor olvassák. Nem is csoda, hiszen az a „takaró” csak akkor tűnik el, ha az Úrhoz fordulnak. Igen, mindmáig, amikor csak a zsidók Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” fedi be a szívüket, hogy ne érthessék meg. De amikor valaki megváltozik, és az Úrhoz fordul, az a „takaró” eltűnik. Az Úr a Szellem. Ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van. A mi tekintetünk azonban nincsen eltakarva. Ezért állandóan az Úr dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá. Igen, a dicsőségnek egyre magasabb szintjére jutunk, mert ezt az Úr viszi véghez, aki maga a Szellem.


A halálból az életre

Régen halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Ezekben a bűnökben éltetek, mint ahogy a mostani emberek élnek. Igen, ezek által azt a föld felett uralkodó szellemet követtétek, aki a levegőbeli hatalmasságok felett is uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és bűnös természetünk kívánságait követtük. Igyekeztünk kielégíteni, amit bűnös természetünk kívánt, és a saját elgondolásainkat akartuk megvalósítani. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna. Isten azonban tele van irgalommal, és nagyon szeret bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, a Krisztussal együtt új életet adott nekünk. Bizony, Isten kegyelme mentett meg benneteket! Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból, és vele együtt ültetett bennünket a mennyei helyekre. Mindez a miénk, akik a Krisztus uralma alatt vagyunk. Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságát. A Krisztus Jézusban adta nekünk ezt a kegyelmet. Mert a kegyelem tette lehetővé, hogy a hit által megmeneküljetek. Ezt pedig nem ti vittétek véghez, hanem Isten ajándékozta nektek. De nem is a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra.

 

Örökségünk

Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig már akkor is minden az övé. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élő embereket, és így bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.  (Galata 4,1-7


Ádám és Krisztus

A bűn egy ember (Ádám) által lépett be a világba. A bűn által pedig a halál, amely minden embert elért. Minden embernek meg kell halnia, mert mindenki vétkezett. Bűn már a Mózesi Törvény előtt is volt a világban. De amíg nincs Törvény, addig a bűnt sem lehet senkinek felszámítani. Ádámtól Mózesig mégis mindenki felett a halál uralkodott. Még azok felett is, akik nem úgy vétkeztek, ahogyan Ádám engedetlen volt Isten parancsának. Ádám sokkal előbb élt, mint Krisztus, mégis hasonlított rá. Isten ajándéka, a kegyelem azonban másképpen működik, mint Ádám bűne! Igaz, Ádám bűne sok ember halálát okozta, de Isten kegyelme és ajándéka sokkal hatásosabb és bőségesebben árad ki sok emberre. Ezt a kegyelemáradást egy másik ember, Jézus Krisztus kegyelme tette lehetővé. Ez a kegyelem-ajándék azonban nem olyan, mint Ádám bűnének következménye. Hiszen az ítélet már egyetlen bűnt is halállal büntetett. Ezzel szemben, a kegyelem ajándéka sok-sok bűn elkövetése után is elfogadhatóvá teszi a bűnösöket Isten számára. Egyetlen ember bűne miatt a halál valóban uralomra jutott azon az egy emberen keresztül. De ha ez így van, mennyivel inkább uralkodnak az életben a másik ember, Jézus Krisztus által azok, akikre bőségesen árad Isten kegyelme. Ezek az emberek ajándékba kapták, hogy Isten elfogadhatónak tekinti őket. Egy ember bűne minden ember számára ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember — Jézus Krisztus — Isten akarata szerint elvégzett, az minden ember számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja, és örökké éljen. Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sok ember bűnössé lett, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára. Isten adta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodott a bűn, ott Isten még több kegyelmet ad. Azért tette ezt Isten, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által, a kegyelem is uralkodjon azáltal, hogy Isten az embereket elfogadhatónak tekinti. Ez pedig az örök életre vezet, Urunk, Jézus Krisztus segítségével.  (Róma 5, 12-21)

Haljatok meg a bűn számára, és támadjatok fel Krisztusban!
Mi következik mindebből? Éljünk továbbra is a bűnben, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől? Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk tovább is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára? Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? Amikor belemerültünk Jézus halálába, akkor el is temettek bennünket vele együtt. Ez pedig azért történt, hogy mi is új életben induljunk el, ugyanúgy, mint ahogy Krisztust az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta a halálból.  (Róma 6, 1-4)


Élet a Szent Szellem által

Így azután, senki sem ítéli el azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek. Miért? Mert a Krisztus Jézusban az Élet Szellemének törvénye felszabadított a bűn törvénye alól, amely a halálba vezet. Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa elbánjon a bűnnel. Igen, a Fiú (Jézus) ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűntÍgy érte el azt, hogy a Törvény jogos követeléseinek meg tudjunk felelni. Mi ugyanis nem a régi emberi természetünket követjük, hanem a Szent Szellem szerint élünk. Akik régi emberi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekednek, amit ez a régi természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek, és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. Régi emberi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. Régi emberi természetünk törekvése tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. Ezért, akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem tetszenek Istennek. Ti azonban már nem a régi emberi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a Szent Szellem életet ad nektek, mert Krisztus elfogadhatóvá tett benneteket Isten számára. Testetek ellenben mindig halott marad a bűn miatt. A Szent Szellem, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik. Ezért az, aki Krisztust feltámasztotta a halálból, a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni, a bennetek lakó Szent Szellem által. Így tehát, testvéreim, nem vagyunk a régi emberi természetünk uralma alatt. Nem kell, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. Ha ugyanis a régi emberi természet szerint éltek, meg fogtok halni. Ha viszont a Szent Szellem segítségével abbahagyjátok a rossz dolgokat, akkor fogtok igazán élni. Mert azok az Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít. Hiszen a Szent Szellem, akit befogadtatok, nem tesz újra rabszolgává, hogy féljetek. Ellenkezőleg! A Szent Szellem Isten fiaivá tesz bennünket, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: „Abba!” Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk.  Róma 8, 1-16


Isten maga a szeretet

Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet. Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre egyetlen Fiát! Azért küldte, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre, hogy általa félretolja az útból bűneinket. Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást. Istent még soha senki nem látta. De ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk. Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy a saját Szelleméből adott nekünk. Az Atya-Isten elküldte Fiát a Földre, hogy az egész emberiséget megmentse. Ezt a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz. Aki elismeri, és az emberek előtt kimondja: „hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él. Így ismerjük és tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét, és így bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él őbenne. Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz. Ezért hát nem kell félnünk az Ítélet  Napjától, hiszen mi is ugyanúgy vagyunk ebben a világban, ahogyan ő. Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiszorít belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól fél, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen. Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki  Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.


Jézus Krisztus áldozata tökéletessé tesz

A Törvényben csak az árnyéka van meg azoknak a jó dolgoknak, amik majd el fognak jönni. Ezért a Törvény nem is adhat tiszta képet ezekről a valóságos dolgokról. Így vannak azok az áldozatok is, amiket a Törvény szerint évről évre újra be kell mutatni Istennek. Ezek az áldozatok soha nem tudják tökéletessé tenni azokat, akik ilyen módon közelednek Istenhez. Hiszen ha a Törvény tökéletessé tette volna őket, már régen abbahagyták volna az áldozatokat! Akkor ugyanis akik az áldozatokat bemutatták, egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem lenne többé bűntudatuk. De nem ez a helyzet! Az áldozatokat minden évben be kell mutatni, és ezek állandóan a bűnre emlékeztetnek. Mert a borjak és a kecskék vére nem képes végérvényesen eltörölni a bűnöket. Ezért mondta Krisztus, amikor bejött a világba:

 „Istenem, nem kívántad a bűnért való áldozatokat, sem a hálaáldozatokat, hanem testet alkottál nekem. Nem lelted örömödet a teljesen elégetett áldozatokban és a vétekért való áldozatokban.  Ezért azt mondtam: Itt vagyok én, Istenem! Azért jöttem, hogy véghezvigyem, amit te akarsz, Pontosan úgy, ahogy a könyvtekercsben meg van írva rólam” Zsolt 40:7–9
Tehát először azt mondja: „Nem akarod a bűnért való áldozatokat, a hálaáldozatokat, a teljesen elégetett és a vétekért való áldozatokat.” Pedig ezek olyan áldozatok, amiket a Törvény szerint kell bemutatni. Azután pedig így szól: „Itt vagyok, eljöttem, hogy teljesítsem akaratodat.” Ez azt jelenti, hogy Isten megszünteti az áldozatok régi rendjét, és ugyanakkor új rendet vezet be. Jézus Krisztus valóban véghezvitte mindazt, amit Isten akart. Bennünket pedig Istennek ez az akarata tett az ő számára különválasztott néppé. Igen, ez Jézus testének egyetlen feláldozása által történt meg, amely mindörökké érvényes. A régi időkben az izraeli papok minden nap szolgálatban álltak és elvégezték a Törvény által előírt kötelességüket. Újra és újra bemutatták ugyanazokat az áldozatokat, amelyek soha nem tudták eltörölni a bűnöket. Ezzel ellentétben Krisztus csak egyetlen egy áldozatot mutatott be a bűnökért. Az az egy viszont örökre érvényes. Miután Krisztus ezt befejezte, leült Isten jobb oldalán. Most már csak arra vár, hogy Isten minden ellenségét Krisztus hatalma alá kényszerítse. Mert Krisztus ezzel az egyetlen egy áldozatával örök időkre tökéletessé tette azokat az embereket, akiket Isten számára különválaszt, és szolgálatára felkészít. Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is. Azt mondja először: Ilyen Szövetséget fogok velük kötni azok után a napok után — mondja az Úr — törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” Jer 31:33; Zsid 8:10 Azután pedig ezt mondja: „És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” Jer 31:34; Zsid 8:11–12 Ha pedig Isten megbocsátja a bűnöket, akkor többé nincs szükség a bűnért való áldozatra!


A Törvény és az ígéret

Testvéreim, hadd mondjak most egy példát a mindennapi életből: egy érvényes szerződést senki sem érvényteleníthet, és nem is egészíthet ki. Isten ígéretet tett Ábrahámnak és utódjának. Nem azt olvassuk, hogy ‘a te utódaidnak’ többes számban, mintha sok emberről lenne szó, hanem egyes számban: ‘a te utódodnak’, aki maga Jézus Krisztus. Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget — amely már korábban is érvényes volt — a négyszázharminc évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így azután az Ábrahámnak tett ígéret érvényben maradt. Ha ugyanis a Törvény megtartása miatt kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Ábrahámot viszont Isten az ígérete alapján áldotta meg. Akkor tehát mi a Törvény célja? Azért kaptuk, hogy rámutasson a rossz dolgokra, amiket az emberek elkövetnek. A Törvény addig működött, amíg el nem jött Ábrahám utóda (Jézus), akinek az ígéret szólt. A Törvényt Isten adta az angyaloknak, akik elhozták Mózesnek. Ő volt a közvetítő az angyalok és az emberek között. Közvetítőre azonban nincs szükség ott, ahol nincs két fél, Isten ugyanis egyetlen Egy.  (Galata 3,15-20)


A Mózesi Törvény célja Krisztus

Ez azt jelentené, hogy a Törvény Isten ígéretei ellen van? Szó sincs róla! Mert, ha olyan törvényt kaptunk volna, amely képes életet adni az embereknek, akkor ezáltal válhatnánk Isten számára elfogadhatóvá. Az Írás azonban azt mondja, hogy az egész emberiség a bűn rabságában él, és csakis a hit alapján kaphatják meg az ígéretet azok, akik Jézus Krisztusban hisznek. Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk, hiszen azóta már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. De miután ez a hit megérkezett, többé már nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk. Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg. Mivel mindenki, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ezért nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad ember, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. És mióta Krisztushoz tartoztok, azóta Ábrahám utódai vagytok. Isten ígérete szerint így örökösökké lettetek.  (Galata 3,21-29)


Krisztus által ismerhetjük meg Istent

Istent nem láthatja egyetlen ember sem. Jézus, azonban pontosan megmutatja, hogy Isten milyen. Jézus feljebbvaló minden teremtett lénynél. Azért van ez így, mert Isten Jézus által teremtett meg mindent a Mennyben és a Földön: minden látható és láthatatlan lényt, még a trónokat, urakat, uralkodókat és fejedelmeket is. Isten mindezeket a Fia közreműködésével és Fia számára teremtette. A Fiú minden teremtménynél előbb létezett, és hatalmával ő tartja fenn az egész világmindenséget. Ő a „feje” a „testnek”, vagyis a Gyülekezetnek. Ő a forrása mindennek. Ő a legelső, aki a halálból feltámadt, ezért mindenben és minden tekintetben övé az első hely. Mert Isten úgy látta jónak, hogy az Ő teljessége éljen a Fiúban, és a Fiú által kössön békét mindenkivel, aki a Földön, vagy a Mennyben lakik. Isten ezt a békét Jézus vére által kötötte meg, amikor Jézus meghalt a kereszten. Ti régebben távol éltetek Istentől. Gondolkodásotok szerint és gonosz tetteitek miatt Isten ellenségei voltatok. De Jézus most mégis kibékített benneteket Istennel. Ez Jézus Krisztus halála által történt, amikor Jézus itt élt a földön, emberi testben. Isten ezt azért tette, hogy szentek, hibátlanok és ártatlanok legyetek, amikor majd maga elé állít benneteket. Jézus Krisztus ezt valóban meg is fogja tenni, ha mindvégig kételkedés nélkül és szilárdan bíztok benne, és belekapaszkodtok abba a reménybe, amit az örömhír adott nektek. Ezt az örömhírt, amelynek én, Pál, a szolgája lettem, már szerte az egész világon mindenkinek hirdetik.


Szellemi áldások Krisztusban

Áldott legyen az Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja! Ő megáldott bennünket a Krisztus által a mennyei birodalomban minden szellemi áldással. Isten annyira szeretett bennünket, hogy a Krisztusban már a világ teremtése előtt kiválogatott minket. Azért tette ezt, hogy szent népévé legyünk, akik az ő szemében tökéletesek. Előre elhatározta, hogy minket saját gyermekeivé fogad Jézus Krisztus által. Így akarta, és így tetszett ez neki. Azért tette ezt, hogy dicséretet szerezzen dicsőséges kegyelmének, amellyel megajándékozott bennünket szeretett Fia, Jézus Krisztus által. A Fiú által kaptuk a megváltásunkat is, az ő vére (halála) által. Őrajta keresztül kaptuk meg bűneinknek eltörlését, Isten kegyelmének gazdagsága szerint. Isten elárasztott bennünket kegyelmével, mindenféle bölcsességgel és megértéssel. Megmutatta nekünk titkos tervét, amelyet tetszése szerint készített, és a Krisztus által akar elvégezni. E terv szerint, amikor erre megérik az idő, Isten a Krisztusban mindent egybeszerkeszt: mindazt, ami a Mennyben és a Földön van, és Őt teszi mindennek fejévé. Isten a Krisztusban kiválasztott bennünket. Ezt már előre elhatározta, mert így felelt meg céljának. Isten ugyanis mindent a saját elhatározása és akarata szerint cselekszik. Bennünket, akik elsőként reménykedtünk a Krisztusban, Isten arra választott ki, hogy dicséretet szerezzünk dicsőségének. Ez rátok is vonatkozik. Ti is hallottátok az igazság üzenetét, a megszabadulás örömhírét, és hittetek a Krisztusban. Isten pedig a Krisztusban megjelölt benneteket egy különleges jellel, a megígért Szent Szellemmel. A Szent Szellem a biztosítéka annak, hogy meg fogjuk kapni, amit Isten a népének ígért. Ez a biztosíték addig érvényes, amíg eljön az ideje, hogy örökségünket valóban meg is kapjuk. Mindennek a célja Isten dicsőségének dicsérete.


Az isteni szeretet

Most pedig megmutatom nektek a legjobb utat, az isteni szeretet útját. Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek mint egy csendülő cintányér vagy zörgő cimbalom. Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha értek minden  titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban van, ha olyan erős hitem van is, hogy hegyeket mozdítok el vele — de nincs bennem isteni szeretet, az egész nem ér semmit!  Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy elégessék — de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele. Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, 6nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart. Ez a szeretet soha nem múlik el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. Amikor azonban eljön a tökéletes, a töredékes dolgok elmúlnak. Amikor gyerek voltam, úgy beszéltem, mint a gyerekek, úgy gondolkodtam, mint a gyerekek. De mikor felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben néznénk. De amikor a teljesség eljön, mindent szemtől-szembe fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogy Isten engem ismer. Addig pedig megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb.  ( I.Korinthus 13, 1-13)

 


Vegyétek fel Isten teljes fegyverzetét!

Végül pedig, erősödjetek meg az Úrban, az ő hatalmas ereje által! Öltözzetek fel abba a teljes fegyverzetbe, amit Isten ad, hogy képesek legyetek ellenállni a Sátán minden cselének és ravaszságának! Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak. Ezért szükséges, hogy vegyétek fel, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Tehát álljatok erősen és vegyétek fel derekatokra az igazság övét! Melletekre az igazságosság páncélját kössétek fel! Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömhírét mindenkinek elmondjátok, ez legyen a saru a lábatokon! Mindezek fölé vegyétek a hitet, ez legyen a pajzsotok, amellyel elolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az Isten szabadítását, ez legyen a sisak a fejeteken! Vegyétek kezetekbe a kardot, amelyet a Szent Szellem ad! Ez a kard az Isten beszéde. Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban! Ne hagyjátok abba az imádkozást Isten embereiért és népéért! Állhatatosan imádkozzatok értem is, hogy amikor megszólalok, tudjam, mit kell mondanom, és bátran mondhassam mindenkinek az örömhír titkát! Ezt az örömhírt képviselem itt, a rabságban is. Imádkozzatok értem, hogy bátran szólhassak, ahogyan kell!  (Efézus 6, 10-20)

 


Isten áldása hit által nyerhető el

Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire becsapni titeket?! Hiszen úgy írtuk le Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt! Csak azt szeretném megtudni tőletek: Vajon azért kaptátok a Szent Szellemet, mert megtartottátok a Törvény előírásait, vagy pedig azért, mert amikor meghallottátok az örömhírt, hittetek benne? Hogyan lehettek ennyire ostobák, hogy a Szent Szellemben elkezdett új életeteket most emberi erővel akarjátok folytatni?! Olyan sok minden történt veletek! Talán minden hiába volt? Remélem, hogy nem! Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Azért teszi mindezt, mert amikor meghallottátok az örömhírt, hittetek benne. Isten beszéde ezt mondja: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta a hitét. Ezért lett Ábrahám Isten szemében elfogadható.”Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei.  (Galata 3,1-7)

 


Add át az életedet Istennek

Isten irgalmára hivatkozva kérlek benneteket testvéreim, hogy adjátok oda magatokat Istennek! Ez olyan, mintha élő áldozatot vinnétek Istennek, amely kedves a számára, és egyedül csak az övé. Ez az, amivel méltóan, igazán és szellemi módon tisztelitek Istent. Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar: ami jó, ami neki tetszik, és ami tökéletes. Ezekre igyekezzetek! Isten különleges ajándékot adott nekem. Ezért figyelmeztetlek benneteket: senki ne tartsa magát többre, mint ami indokolt! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően. Hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. Mert gondoljátok csak meg: az ember teste egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk különböző feladata. Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.  (Róma 12, 1-5) 

 


Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik

Mert akik a vesztükbe rohannak, azok a keresztről szóló üzenetet bolondságnak tartják. Számunkra azonban, akiket az Úr megment, ez az üzenet az Isten erejét jelenti. Ugyanis ezt mondja az Írás: „A bölcsek bölcsességét semmivé teszem majd, az értelmesek értelmét pedig félredobom.” Ézs 29:14 Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a maga bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik. Mi azonban egyedül Krisztusról beszélünk, akit keresztre feszítettek és meghalt. Ő a zsidók számára botrány, a nem zsidók számára pedig ez az egész bolondságnak tűnik. Krisztus azonban minden meghívott számára — akár zsidók, akár nem zsidók — Istentől származó erő és bölcsesség. Mert Isten tettei, amiket az emberek bolondságnak tartanak, bölcsebbek minden emberi bölcsességnél! Még ha Isten gyengének látszik is, akkor is erősebb minden emberi erőnél! Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak köztetek bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak az emberek megítélése szerint. Gondolkozzatok el ezen! Mert Isten azokat a dolgokat választotta, amiket ez a világ bolondságnak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, amiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse mindazt, amit erősnek tartanak. Bizony, a világ értéktelen dolgait választotta, olyanokat, amiket mások megvetnek, és semmibe vesznek, hogy semmivé tegye azokat, amiket mások sokra tartanak. Mindezt pedig azért tette, hogy Isten előtt senki ne dicsekedhessen! Isten tett benneteket Krisztus részeivé. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, Isten őbenne fogadott el minket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és Krisztus szabadított meg a bűn uralmától. Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, az csakis az Úrral dicsekedjék!”

 


Új teremtés

Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele. Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta. Ezért úgy élünk az emberek között, mint Krisztus követei. Úgy kérünk, és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk: „Krisztus helyett kérünk, béküljetek ki Istennel!” Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által elfogadhatóvá váljunk Isten számára. (II:Krinthus 5,17-21)

 


Egység és szeretet

Kérhetek-e tőletek valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra? Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek! Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak  több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok! Ne csak a magatok érdekeit nézzétek, hanem mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is!  (Filippi 2,1-4)

 


Jézus példája

Az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek, amely a Krisztus Jézust jellemezte. Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához, hanem mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten történt halála pillanatáig engedelmes maradt, ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelteOlyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött
áll. Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére mindenki hajoljon meg. Igen, Jézus előtt minden személy hódolattal meg fog hajolni a Mennyben, a Földön és a föld alatt is. Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja
mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek.  (Filippi 2,6-11)

 


Győzelem Krisztusban

Hálás vagyok Istennek, Aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata. Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztustól Istenhez felszálló füstölőszer jó illata. Ezt pedig azok is érzik, akik a megmenekülés felé haladnak, és azok is, akik el fognak veszni. Az utóbbiak ezt az illatot olyannak érzik, mint a halál bűzös leheletét, amely a halál közelségét jelzi. Akik pedig a megmenekülés felé sietnek, megelevenítő, felüdítő illatnak érzik, amely az életre vezet. De vajon ki alkalmas erre a feladatra? Mi azonban nem „üzletelünk” Isten üzenetével, és nem arra használjuk, hogy a magunk hasznát keressük vele, mint sokan mások teszik. Nem! Mi Krisztus uralma alatt és Isten jelenlétében tiszta szívből mondjuk az igazságot mindenkinek. Hiszen bennünket maga Isten bízott meg ezzel a feladattal.   (II. Korinthus  2,14-17)

 


Jézus, a szőlő növény

„Én vagyok az igazi szőlő növény, és az én Atyám a szőlősgazda. Levágja mindegyik szőlővesszőmet, amelyik nem terem gyümölcsöt. Azt pedig, amelyik gyümölcsöt terem, megmetszi és megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanításaim által, amit mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én is bennetek maradok. A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagában, hanem csak a szőlő növényen. Ugyanígy ti sem teremhettek gyümölcsöt, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlő növény, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenni. Ha valaki nem marad bennem, azt kidobják, mint a lemetszett szőlővesszőt, és megszárad. Ezután összeszedik, a tűzre dobják, és elégetik. Ha viszont bennem maradtok, és az én tanításaim bennetek maradnak, bármit kértek, megkapjátok. Az én Atyám úgy kap dicsőséget, ha ti sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek. Ahogyan az Atya szeretett engem, ugyanúgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok, amit parancsoltam, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én is megtartottam az Atyám parancsait, és megmaradok a szeretetében. Ezeket pedig azért mondtam el nektek, hogy örömöm betöltsön titeket, és teljes legyen az örömötök. Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. A legnagyobb szeretet abban mutatkozik meg, ha valaki életét adja a barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Többé nem hívlak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit csinál az ura. Barátaimnak hívlak titeket, mert amit az Atyától hallottam, mindent elmondtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Én bíztalak meg titeket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, ami megmarad. Az Atya pedig megadja nektek mindazt, amit a nevemben kértek tőle. Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást!”  János 15,1-17

 


Isten mindent megadott nekünk

Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami az élethez és Isten szolgálatához szükséges. Úgy kapjuk meg ezeket, hogy egyre jobban és jobban megismerjük őt, aki a saját dicsőségével és csodálatos tetteivel hívott el bennünket. Ezek által igen nagy és értékes áldásokkal ajándékozott meg bennünket, ahogyan megígérte. Ezeket az áldásokat pedig azért adta, hogy saját isteni természetének részesei lehessünk, és a világban lévő romlottságtól elmenekülhessünk. A romlottság gyökere az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul. Mivel ilyen nagy áldásokat kaptatok, teljes erővel törekedjetek arra, hogy a hitetek mellett fejlődjön ki bennetek a jóság, tudás, 6mértéktartás, türelem, istenfélő magatartás, a testvéreitek iránti kedvesség, és az isteni szeretet is. Ha mindezek a tulajdonságok megvannak, és egyre erősödnek bennetek, akkor segíteni fognak abban, hogy eredményesek és hatékonyak legyetek. Ugyanakkor elvezetnek benneteket Urunk, Jézus Krisztus teljes megismerésére is. Akiből viszont hiányoznak ezek a tulajdonságok, az olyan, mintha vak lenne, vagy rövidlátó, mert elfelejtette, hogy régi bűneit Isten megbocsátotta. Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha, és nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában. Ti ugyan jól tudjátok ezeket a dolgokat, és kitartóan ragaszkodtok az igazsághoz, amelyet elfogadtatok, mégis, segíteni akarok nektek, hogy soha ne felejtsétek el ezeket. Igen, helyesnek tartom, hogy amíg ebben a földi testben élek, emlékeztesselek benneteket. Ugyanis tudom, hogy nem sokára el kell hagynom ezt a világot, amint azt Urunk, Jézus Krisztus kijelentette nekem. Ezért minden igyekezetemmel azon leszek, hogy segítsek nektek emlékezni ezekre a dolgokra, még akkor is, amikor már elköltöztem.  II. Péter 1,3-15

 


Jól gazdálkodjatok Isten ajándékaival!

Közeledik már az idő, amikor minden a csúcspontjára jut, és befejeződik! Ennek megfelelően legyetek józanok, éberek és mértékletesek, hogy imádkozni tudjatok!  Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet rengeteg bűnt eltakar. Legyetek vendégszeretők, és ne panaszkodjatok! Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak. Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amit Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által. Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!

 


Isten bölcsessége

Igaz, a szellemileg érett hívőket mégis tanítjuk a bölcsességre. Azonban ez egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége. Más, mint azoknak a bölcsessége, akik most uralkodnak a világ felett. Hiszen ezek a vezetők el fogják veszíteni a hatalmukat. Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott. Ezt a bölcsességet már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a mi dicsőségünkre legyen. A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki nem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem feszítették (ölték) volna meg a Dicsőség Urát (Jézust) a kereszten. Mert azt mondja az Írás:

„Amit szem még nem látott, fül soha nem hallott, amit emberi képzelet még soha ki nem talált, olyan dolgokat készített Isten azoknak az embereknek, akik szeretik őt.” Ézs 64:4 Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által! Hiszen a Szent Szellem mindent kikutat, még magának Istennek a mélységes titkait és gondolatait is. Hiszen egy bizonyos ember gondolatait is csak annak az embernek a szelleme ismeri igazán. Az emberek közül senki más nem ismerheti annak az embernek a belső dolgait. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri senki, egyedül Isten Szelleme. Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet. Őt Isten azért adta nekünk, hogy általa megismerhessük, amiket Isten — ingyen kegyelemből — nekünk ajándékozott.

 


Hitünk legyőzi a világot

Aki valóban hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Aki az Atya-Istent szereti, az természetesen szereti az Isten gyermekeit is. Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk a parancsainak! Mert Istent szeretni annyit jelent, mint engedelmeskedni neki. Ez pedig egyáltalán nem nehéz! Hiszen aki Istentől származik, az legyőzi a világot. Ami pedig a világot legyőzte, az a hitünk. Mert ugyan ki más győzhetné le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?


 Hogyan tesz Isten elfogadhatóvá bennünket?

Isten azonban mégis képes arra, hogy a maga számára elfogadhatóvá tegye az embert a Törvény nélkül is. Nekünk meg is mutatta ezt az új utat, amelyről már a Törvény és a próféták is beszéltek. Isten ugyanis mindenkit elfogad, aki Jézus Krisztusban hisz, attól függetlenül, hogy az az ember zsidó, vagy nem zsidó. Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert.Ez Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg. Ezt jelenti a megmenekülés! Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa. Ez Jézus vére, vagyis a halála által lehetséges. Így mutatta meg Isten, hogy ő mindig igazságos. Igazságosságát mutatja az, hogy türelmes volt, és a múltban nem büntette meg az embereket bűneikért. De az is igazságosságát bizonyítja, hogy a mi időnkben azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek, elfogadja.     Róma 3, 21-26

Isten azonban tele van irgalommal, és nagyon szeret bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, a Krisztussal együtt új életet adott nekünk. Bizony, Isten kegyelme mentett meg benneteket! Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból, és vele együtt ültetett bennünket a mennyei helyekre. Mindez a miénk, akik a Krisztus uralma alatt vagyunk. Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságátA Krisztus Jézusban adta nekünk ezt a kegyelmet. Mert a kegyelem tette lehetővé, hogy a hit által megmeneküljetek. Ezt pedig nem ti vittétek véghez, hanem Isten ajándékozta nektekDe nem is a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessenHiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra.   Efézus 2, 4-10

 


Isten megmentő kegyelme

De amikor Isten megmentő kegyelme eljött és látható lett minden ember számára, akkor minket is megmentett. De nem azért, amit mi tettünk, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk, hanem mert megkönyörült rajtunk. Megmentett bennünket az újjászületés „fürdője” által, és megújított a Szent Szellem által. Isten bőségesen ránk árasztotta a Szent Szellemet Jézus Krisztuson keresztül, aki a mi Megmentőnk. Isten most már a kegyelmén keresztül néz ránk, és ezért elfogadhatók vagyunk a számára. Azért adta a Szent Szellemet, aki bennünk él, hogy örökösei lehessünk. Ez felel meg annak a reménységnek, hogy örök életet ad nekünk. Igen, ez a tanítás mind igaz!    Titus 3, 4-8

 


Bátran közeledj Istenhez!

Ezért, testvéreim, félelem nélkül, bizalommal és teljesen szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe. Ez Jézus vére (halála) miatt lehetséges, hiszen megnyitotta az utat, amely oda vezet. Ez új és élő út, amely bevezet a függönyön keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig nem más, mint Jézus teste. Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. Kapaszkodjunk bele erősen a reménységbe, és bátran beszéljünk az embereknek arról, amit remélünk, mert Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, meg is fogja adni, amit megígért nekünk. Zsidó 10, 19-23

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott. Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is
választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. Azt tervezte, hogy ezek az emberek a Fiához hasonlítsanak. Ezeket előre különválasztotta a maga számára, azután el is hívta őket, majd elfogadhatóvá tette, és dicsőséget is adott nekik. (Róma 8,28-30)

Isten szeretete Krisztus Jézusban

Mi következik mindebből? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk? Hiszen még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Hogyne adna akkor minden egyebet is a Fiával együtt nekünk?! Ki
vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! Akkor ki ítélhetné el őket? Talán a Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és képvisel bennünket az Atya-Isten előtt!  (Róma 8,30-34)

Isten maga a szeretet

Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet. Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre egyetlen Fiát! Azért küldte, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre, hogy általa félretolja az útból bűneinket. Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást. Istent még soha senki nem látta. De ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk. Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy a saját Szelleméből adott nekünk. Az Atya-Isten elküldte Fiát a Földre, hogy az egész emberiséget megmentse. Ezt a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz. Aki elismeri, és az emberek előtt kimondja: „hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él. Így ismerjük és tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét, és így bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él őbenne.